De mi is az a körforgásos gazdaság?
A körforgásos gazdaság koncepciója a kormányok, világszervezetek és vállalatok felkapott fenntartható fejlesztési módszere lett mára, melyhez a hulladékgazdálkodás teljes átszervezése szükséges. Ez a koncepció azt jelenti, hogy a gyártás során felhasznált anyagok folyamatosan használatban maradjanak.
Ebben a rendszerben a ma termékei egyben a jövő alapanyagai.
Azaz a szemétdombok növelése helyett, minden visszakerül a gyártási folyamatba.
A természetben minden hasznosul és gyakorlatilag nincs hulladék, amit ártalmatlanítani kell.
Ezt bevezetni, elérni a cél.
Az újrahasznosítás jó, de nem elég!
Az újrahasznosítás, a szelektív hulladékgyűjtés önmagukban nem jelentenek megoldást: olyan hosszú távú gondolkodásra van szükség, mely biztosítja, hogy már a terméktervezés folyamatában tudjuk azt, hogy mi lesz a termékből, miután a felhasználó már nem tudja használni.
A körforgásos gazdaság egy iparágakon átívelő gazdasági modell, amely újradefiniálja a terméktervezés, gyártás, fogyasztás folyamatát.
Van egy-két termék, amelyet tényleg hatékonyan lehet újrahasznosítani, például az alumíniumot, de a termékeink többségénél egyáltalán nem ez a helyzet: a használati tárgyaink egy jelentős része ugyanis olyan komplex matériából készül, amelyet hiába gyűjtünk, nem lehet érdemben újrahasznosítani.
A körforgásos gazdaság koncepciója ennél komplexebb és több területet is magába foglal. Eszköztárát egy sorrendbe rendezett, tíz elemből álló listával lehet leírni, mely az angol fogalmak kezdőbetűi alapján a 10R nevet kapta.
Az újrahasznosítás ebben a hierarchiában az utolsó előtti helyen szerepel, míg a lista elején a materiális fogyasztásunk visszafogására felhívó javaslatok vannak.
Az újrahasznosítás az egyik leginkább anyagigényes folyamat, ráadásul ritkán fordul elő, hogy az újrahasznosítás során ne lenne szükséges még új, hozzáadott anyagokat is felhasználni, maga a folyamat jelentős energiaigénnyel is jár. Sokkal hatékonyabb ennél, ha olyan termékeket kezdünk el használni, melyeknek hosszabb az életciklusa, és könnyebb megjavítani őket.
Becslések szerint a termékgyártás során felhasznált anyagok csupán egy százaléka marad „használatban” hat hónappal az értékesítés után!!!
A körforgásos gazdaság egyik lényegi felismerése lehet, hogy a fogyasztás dematerializálására van szükség. Hasonló elvek mentén született meg a sharing economy eredeti modellje is, amikor is a fogyasztók jelentős részének nem a termékre, hanem a termék által nyújtott szolgáltatásra van szüksége.
A körforgásos gazdaságban alapvetően az anyag- és az energiaveszteség elkerülésére törekszünk!
Azonban erre a modellre áttérni elsősorban egy szűkös erőforrásokkal rendelkező világban értelmezhető piaci racionalitásként. A nagy cégek számára az elsődleges kérdés legtöbbször még az, hogy az adott, számukra szükséges erőforrás mennyire van kimerülőben. Ahol jobban, és ez drágítja és bizonytalanabbá teszi a globális ellátási láncot, ott már nagyobb hangsúly jut a körforgásos gazdaság elveire.
A változásokat nagyon nehéz egyetlen gyár szintjén megvalósítani, helyette gyárak együttműködésében érdemes gondolkodni: ami az egyik gyárból nem hasznos anyagként kijön, azt felhasználhatja egy másik üzem a saját céljaira.
Világos az összefüggés: azokban az országokban jelent meg már hangsúlyosabban a körforgásos gazdaság fogalma, ahol a legnagyobb problémát jelenti az erőforrások hiánya, illetve ahol a helyiek ökológiai lábnyoma a leginkább túlnőtt a valós lehetőségeiken. Ezekben a fejlett országokban azért jut egyre nagyobb szerep a körforgásos gazdaságnak, mert nincs más választásuk, muszáj dematerializálni a fogyasztásukat. És az a 20. század során meghatározó út is egyre kevésbé járható, hogy a fejlett, nyugati országok egyrészt fejlődő országokba telepítik a termelőkapacitásaikat (felhasználva azok erőforrásait), másrészt oda helyezik ki a hulladékaikat. Világszerte szigorodnak a munkavédelmi és környezeti szabályozások, a szabályok be nem tartása miatti szankciók ma már komolyan tudnak ártani egy vállalat megítélésének, és egyre több fejlődő ország száll szembe azzal a felvetéssel, hogy a saját természeti erőforrásaik tönkretétele révén asszisztáljanak mások gazdasági fellendüléséhez.
Az EU országai tényleges átalakítási kényszer elé érkezhettek, azonban az egyik legnagyobb kérdés, hogy vajon a körforgásos gazdaság alkalmas lesz-e arra, hogy egy új gazdasági paradigma alapja legyen, vagy pedig csak a növekedés egy új alternatívájaként fogjuk végül felhasználni.
Több az ökológiai közgazdaságtanról itt.